Szabálytalan

A szabályos és színezetlen gombolyagokat  (lásd az előző bejegyzésemet), egy 'szabálytalan' vagyis egyenetlen és színes fonal követte a rokkámon :

     11,5 dkg kb. 143 m

Színek nélkül színesen

Színek hozzáadása nélkül, természetes színüket meghagyva fontam a különböző gyapjúkat natúr fonalakká. Nem mondom hogy nem volt néha unalmas, de boldog vagyok hogy megcsináltam.

Mindegyik csak majdnem 10 dkg, néhány g veszteségem minden esetben lett sajnos a fonás során. 

A színükön kívül a fajtájuk és finomságuk is kicsit eltérő, de igyekeztem hasonló vastagságúra készíteni őket.

Akit további részletek érdekelnek az egyes fonalakról, a Meska-oldalamon megtalálja. :)

Kis piros

   Egyszerű kis darab, könnyű kis mintával. Igaz, még bele kellett jönnöm a Drops-minta rajzának leolvasásába (hogy miért nem jók nekik olyan jelek mint másoknak?), mivel ez volt az első rajzos amit tőlük kötöttem. Fairy web néven fut: http://www.garnstudio.com/lang/en/pattern.php?id=5517&lang=en

   Bőven van még az olasz cashwool fonalamból, meg sem látszik rajta, hogy hiányzik belőle 26 g. Igen, 2,6 dkg! Jó, hát a kendő mérete sem nagy, 132 cm széles, 60 cm magas. 3,5 mm -es tűvel kötöttem.

Vége a kényszerpihenőnek!

   Nem lehet ezt sokáig bírni! Bezzeg főzni, teregetni, vasalni, porszívózni azt muszáj... kötni, fonni azt nem... 'hát na ne már'! :)

   Sajnos egy ideje minden évben beköszönt a kezem egy-két ízületében itt-ott jelentkező hetekig tartó fájdalom. Örülök ha nem dagad be, nem jelentkezik erősebb gyulladás. Sajnos örökölt hajlamom van rá, a nagymamám rengeteget szenvedett tőle. Igyekeztem az elmúlt két hétben pihentetni, fáslizni, kenegetni. 

   Eddig bírtam, aztán óvatosan befejeztem az aktuális kendőmet és fonalamat. 

   Most először a fonalat mutatom, aztán majdcsak lefényképezem a kendőcskét is (semmi komoly, kis egyszerű, aranyoska).

   A finom merinót ezúttal is magam festettem, majd rokkán fontam.  Olyannak tűnik számomra mintha valami lilás árnyalatú antik tárgy lenne.

   11,2 dkg kb. 540 m

Bohókás

   Eddigi legmókásabb fonalamat sikerült megalkotnom! Egyszerűen vigyorgok ha ránézek. Nem sok jót néztem ki a magam festette rovingból, mivel hosszú élénk szakaszait nem tudtam elképzelni a 'nagy átváltozás' után. Aztán miközben fontam, tépkedtem jobbra-balra; így létrejött a tervezett véletlenszerűség (már amennyiben létezik ez a fogalom). Vastagabb lett mint amiket mostanában készítettem, minél előbb túl akartam lenni rajta. Nem kedveltem.

   Fonás közben azon gondolkodtam, hogy igazából nem is szeretem ezt a nagy élénkséget. Vibrál, idegesít, nem színterápia a számomra, mert a megnyugtatás helyett inkább picit felzaklat. Mindenki máshogy van ezzel. Aztán mikor motringoltam, azt vettem észre hogy inkább csak mosolyogtam és jókedvű lettem tőle. Talán ugyanilyen mosolyra indít másokat is! :)

   Finom, extra puha merinóból készült. 11,7 dkg kb. 348 m

Rose

Fonogattam. Finom merino gyapjúból készült, kis romantikus fonalat.
107g, 550m

Almazöld mohair

   Pihe-puha szöszöcskék... halvány zöld szín... ezt képzeltem magam elé, mikor az egyik észt (Haapsalu rätt) mintakönyvemben újra és újra ennél a mintánál időztem.

   Rövid keresgélés után a Drops Kid-Silk (75% Mohair Super Kid 25% Silk) almazöld színű fonal mellett döntöttem. Azt nem mondom hogy élvezet volt kötni, mert engem ezek a bolyhocskák eléggé zavartak közben. A végeredmény viszont kárpótol, és a selyem fénye nagyon tetszik benne. 

   Az alapmintához egyszerű szegélyt választottam a két szélére. 

  4 mm-es tűvel a szegéllyel kezdtem, és mikor a stóla hossza kész lett, tűn hagytam. Újra felszedett szemekkel egy új szegélyt kezdtem, és "kitchener stitch"-el dolgoztam össze az alappal.

   A hossza blokkolás után 182 cm, szélessége 56 cm, súlya 9 dkg.

Gondolataim...

 ...melyek újra és újra felszínre kerülnek bennem egy-egy feltett kérdés, bejegyzés kapcsán.

 Évek óta gondolkodom a kézművességen.

   Igazából a gépesítés, műanyag holmik megjelenése óta nagyon 'nehéz sorsa' van a kézi munkának. A 50-es, 70-es években például nagyanyáink, anyáink kitörő lelkesedéssel fogadták a tömeges gyári és műanyag, 'csodálatos' termékeket. Műanyag bútor, edény, csipke, ruha... olcsó és mutatós. Nagymama aki egyébként csodásan kézimunkázott anno, hihetetlen áhítattal tud gyönyörködni egy vacak kínai semmitérő holmiban. Felfoghatatlan számomra miért, mikor az ő idejükben fát faragtak, kerámia edényeket égettek, szőttek, fontak, hímeztek és azok sokkal-sokkal szebbek voltak.

   Sokunkkal egyetemben várom az egyedi, minőségi kézimunka értékének növekedését.

   Viszont ha belegondolunk a jelenlegi jövedelmekbe, eléggé valószínű hogy egyre kevesebben lesznek akik meg is tudják fizetni a beléjük fektetett rengeteg munkaórát. (Amit egyébként egyáltalán nem lehet.)

   Szűnjön meg a kézművesség? Majdnem meg is szűnt egy időben. Mindenki csak magának alkosson, vagy ajándékba? (Már aki tud, és van rá ideje.) Persze költői kérdésnek szántam ezeket.

   Néha eszembe jut, hogy gyűjteményként őrízhetném a kézimunkáimat. Sokkal így is teszek: jó néhány hajócsipke, horgolt csipke, kötött kendő lapul a szekrényemben.

   Hogy érzelgős legyek: fáj a szívem egy-egy eladott szép stóla után, vegyesek az érzéseim amikor elkel valami. Ezeket az érzéseket a visszajelzések szokták enyhíteni: ...amikor a szülés előtt álló kismama megírja, hogy a csipkekendőt a szülészdoktornőnek viszi ajándékba és miután élőben látta nehezen válik meg tőle... , amikor a menyasszony elküldi a képet a felpróbált menyasszonyi ruhájáról, amihez az egyik fehér stólámat fogja viselni... és sorolhatnám...

   A másik oldala az áruba bocsátásnak, hogy a bevételből gyűjtögettem össze a szabóbabám, a rokkám, a sok minőségi eszköz és alapanyag árát. Ha úgy tetszik arra elég eddig ez a kicsike 'jövedelem' , hogy a hobbim árát fedezze úgy-ahogy, ne kelljen a családi kasszánkat tovább terhelni.

   Szeretek kötni és fonni, és eladás nélkül soha nem tudtam volna ennyi mindent megvenni hozzá.

   Egyenlőre folytatom... mindkettőt... hogy ilyen formában meddig...?

Üdítő

Narancs, citrom, zöld: üdítő és élénk színek... mert még tart a nyár... :D

113 g, 526 m a 'szokásos' finom Rikker féle merino-ból

Haapsalu rätt először...

Végre, végre!  A stólák után az első háromszögletű észt kendőm is megszületett!
Nem is fűzök hozzá sokat, mutatom a képeket:

Méretei: a szélessége 162 cm, a magassága 92 cm. A még meglévő Cashwool fonalkészletemből 62 g-ot használtam fel, 3-as tűvel készült.  

A minta ebből a könyvből való:

Érdekes volt kötni, mert a legszélesebb oldalán kellett kezdeni a szegéllyel, majd mindkét oldalán fogyasztással haladni a kendő csücskéig. A háromszög két rövidebbik oldalára ('rendes haapsalu-i' mintához híven) utólag kellett megkötni és rávarrni a szegélyt.

Jól esett elkészíteni, és jelenleg minden szempontból a kedvencem!

Kékességek

    Kékségük ellenére két nagyon különböző fonal készült mostanában. Ami ugyanaz, a Rikkeréktől származó finom merinó gyapjú.
Az első olyan kopottas farmeros hangulatú, a lilás és kékes árnyalatok véletlenszerűen követik egymást.  116 g 330 m.

    A másikat úgy festettem még 'szalag-korában' és úgy is fontam meg, hogy zöldből a kékbe majd a lilába 'megy' a teljes hosszon át, tehát egy színátmenet az egész. Az utolsó képen talán látszik. A színei bár sötétek (a lányom szerint komorak, de mit várjon az ember egy 18 évestől), jóval élénkebbek az előzőnél. Kevés világos melír tarkítja az összképet. Nekem nagyon tetszik. 111 g 407 m

Orsó a tengerentúlról

    Azon gondolkodtam a minap, hogy mi lesz ha elutazom (ami egyébként nagyon ritkán esik meg), nem tudom magammal vinni a rokkám, és mégis fonni szeretnék. Kötni is jó, meg lehet szinte bárhol, de azokra a kis huncut csipkemintákra figyelni is kell ám...  meg visszavágyik néha a lelkem egy kis kéziorsós fonásra na... ez az igazság. Nagyon szeretem a Kromski orsómat,  szép vékony fonalat is fontam már vele, de valami aranyos kicsi orsóra is áhítoztam.

     Amikor az Etsy-n megláttam ezt a kőből-fából készültet Anne-nél, nem tudtam neki ellenállni. Az Egyesült Államokból érkezett hozzám és ajándék szöszt is kaptam vele. Nagyon tetszik ez a lecsiszolt felület, mintázat, és ahogy a leírásában is szerepel, jót tesz az orsónak a kő mint nehezék. Nagyon szépen és gyorsan pörög, igazi öröm vele a fonás bár még csak épp hogy kipróbáltam. Majd eljön még az ő ideje is!

                           
 a Kromski mellett:

 

    

Ez pedig a 10 g-nyi szöszöcske, csak a kézírásból nem tudtam minden összetevőjét kiolvasni:

                    Shetland (maorit) 75%

                    Suri Alpaca (black) 10%

                    ezt nem tudom elolvasni (hand dyed) 5%

                    Satin Angora (black) 10%

Gyors és izgalmas

    Régóta szerettem volna kipróbálni a kötött gyapjú nemezelését, sok szép dolgot láttam már ami ezzel a módszerrel készült (persze nem élőben). Réges-rég utánaolvasgattam, nézegettem, végül rászántam magam erre a picike darabra. 

    Egy korábban festett és font fonalamat választottam alapanyagnak. Miután néhány rajzot készítettem, nekiálltam két számmal nagyobb tűvel mint egyébként tettem volna (3-as helyett 5-ös) az elképzelésemnek. 

    A tervem sikerült! Úgy kezdtem el, ahogy a horgolt táskákat szokás. A felszedett szemek mindkét oldalát lekötöttem. Tulajdonképpen egy ovális formában körben kötöttem, a két oldalán szaporítva. Egy idő után néhány szemet mindkét oldalon fogyasztottam, egyszerűen azért mert így képzeltem el. A tetején pár sor lustakötéssel került rá, hogy icipicit vastagabb legyen a széle. A fülét is csak az egyik oldalán kellett odavarrnom, mert azt is az alapból kötöttem tovább 'I-cord' technikával. Így tulajdonképpen az egész egyben készült, a záródását kivéve. 

    Ezután jött az izgalom: hogy fog ez a laza és csúnyának mondható darab (szerintem mindenki ismeri ezt az érzést aki csinált már ilyet) nemezelődni, és aztán kinézni. Bánom hogy nem fényképeztem le, hiszen olyan jó nézegetni a Ravelry-n is az 'előtte-utána' képeket.

    Nem tettem ám mosógépbe, sem nagyon forró vízbe, ahogy sokan javasolják! Egyszerűen a csap alá tartottam, és mint a kézi mosásnál, egy kis mosószerrel, meleg vízzel el kezdtem erősen saját magával összedörzsölni. Nem is kellett olyan sok idő, talán öt perc és már kezdett is összeugrani. Igyekeztem mindenhol egyenletesen dörzsölni, és nem sajnálni. Olyan tíz perc alatt kész is lett. A szárításhoz kicsit kitömtem, majd gombot kerestem hozzá. Nekem tetszik, megtartom! :). Kb. 15 cm széles, 10 cm magas; telefon, igazolvány, némi apró éppen belefér.

Violetta

    Nagyon kedvelem a North Roë kendő pávatollra emlékeztető motívumát, így a kezdő 'chart' - ot elhagyva, átalakítva kötöttem ezt a kendőt.

    Én még csak most használtam először a Barka bolt Szitakötő fonalát, és szerettem vele dolgozni. Ez a színárnyalat a "Perzsa" nevet viseli. A webbolt fotóján kicsit fényesnek tűnik; valójában nem az, ami persze nem meglepő egy finom gyapjúfonalnál. 

    3-as tűvel készült, a szélessége 138 cm a magassága 64 cm, a súlya mindössze 2,8 dkg.  

    Még mindig nem barátkoztam össze a blokkolópálcákkal, így a kendő felső, egyenes oldalába fűztem csak be. Nem könnyű dolog ez egy nedves, nagyon vékony fonalból, vékony tűvel készült sok-sok szemből álló darab esetében. A végeredményt tekintve persze megéri.

 

'Felélénkültem'

    Igaz, csak egy gombóc fonal erejéig, és aztán ezt rögtön ellensúlyoztam is a következő adag, kevésbé harsány színárnyalattal. Egyre inkább sikerül az előre elgondolt színeket viszontlátnom a kész fonalon.

    Meglepetésemre a mérleg mindegyik esetében 110 g -ot mutat. A hosszuk eltérő ami viszont nem meglepő, hiszen szándékosan fontam vékonyabbra a barnával kevert rózsaszín Rikker-gyapjút. Az élénk narancsos lilás 345 m; a 'fáradt', barnás 540 m.

Nyertem, kaptam!

Ajándékokat nyertem! :D Díjat kaptam! :D
   

    A sors úgy hozta, hogy én lettem 'Krisztimaci' 50. olvasója. Meglepetést tartogatott a szerencsés nyertesnek, aki történetesen én lettem! Kértem, ne árulja el előre mi lesz az. Izgatottan vártam a postást hiszen nagyon tetszenek Kriszti munkái. 

    Tökéletesen megérezte mi az amikre titokban vágytam: egy csodás gyöngyös nyakék és két mesésen finom szappan érkezett. Teljes mértékben megérezte mi illik hozzám, mert ez a tiszta fehér csipkés camea telitalálat volt, a levendulát pedig nagyon szeretem (az egyik szappan levendulás). Mindezek mellett még nem is próbáltam ki házikészítésű szappant! Muszáj megmutatnom, milyen gyönyörűek! Itt is nagyon szépen köszönöm Kriszti!

Blogdíjat kaptam nem olyan régen és nagyon örültem neki! Nia csodálatos dolgokat nemezel, látogassatok el hozzá ha eddig még nem ismertétek, érdemes! A díj továbbítása sajnos nálam meg fog szakadni; nem tudok én magamról beszélni, sem öt blogot kiválasztani. Nagyon szépen köszönöm Nia!